A Zagyva folyó a Mátra déli lejtőin ered, és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyén áthaladva Szolnokon torkollik a Tiszába. A folyó története szorosan összefonódik a térség fejlődésével, hiszen évszázadokon át a környező települések életének meghatározó eleme volt. A Zagyva nemcsak vízforrásként szolgált, hanem fontos szerepet játszott a mezőgazdaságban, az iparban és a helyi közlekedésben is. Ugyanakkor a folyó természetes állapotában gyakran kilépett medréből, és jelentős árvizeket okozott, ami a 19. század közepére tarthatatlanná vált.
A szabályozás kezdetei
A Zagyva folyó szabályozása a 19. század második felében kezdődött, párhuzamosan a Tisza nagyszabású ármentesítési munkálataival. A cél az volt, hogy a folyó kanyarulatait kiegyenesítsék, a vízhozamát szabályozzák, és ezzel csökkentsék az árvizek gyakoriságát és erejét. Az első jelentős beavatkozások az 1870-es években történtek, amikor a folyó felső és középső szakaszán megkezdték a mederrendezést. A munkálatok során több holtágat levágtak, a medret mélyítették és gátakat emeltek. A szabályozás a 20. század elején is folytatódott, különösen a Szolnok környéki szakaszon, ahol a Zagyva gyakran lépett ki medréből és veszélyeztette a várost. A gátépítések mellett ekkor alakították ki a vízlevezető csatornákat is, hogy a kisebb mellékvízfolyások áradásait is kordában tartsák. A munkálatokat fokozatosan, több évtizeden át végezték, és az 1950-es évekre a Zagyva már szinte teljes hosszában rendezett mederben folyt. A folyó rendezése kétségkívül megváltoztatta a tájat és a helyi életkörülményeket. Az árvízvédelem hatékonyabbá vált, a települések biztonságosabbá lettek, és az addig mocsaras, vízjárta területek mezőgazdasági művelésre is alkalmassá váltak. Szolnok város fejlődése szempontjából ez óriási előnyt jelentett, mivel új városrészek alakultak ki, az ipari zónák terjeszkedhettek, és infrastrukturális fejlesztések valósulhattak meg a folyó mentén. Ugyanakkor a szabályozás komoly környezeti következményekkel is járt. A természetes árterek eltűntek, a folyó élővilága szegényebbé vált, és a vízjárás mesterséges befolyásolása hosszú távon a talajvízszint csökkenéséhez vezetett. A levágott kanyarulatok helyén kialakuló holtágak fokozatosan feltöltődtek, így számos természetes élőhely megszűnt. Az egykori mocsaras rétek és ligeterdők helyén ma többnyire beépített területek vagy szántók találhatók.
Szolnok és a Zagyva kapcsolata napjainkban
A Zagyva ma is meghatározó eleme Szolnok városképének. A folyó mentén sétányok, parkok és lakóterületek alakultak ki, miközben a város folyamatosan figyel a vízvédelmi rendszerek karbantartására. A szabályozásnak köszönhetően a folyó ma már ritkán okoz árvízi problémát, ugyanakkor a természetes vízmozgások hiánya miatt a Zagyva egyre sekélyebbé válik bizonyos szakaszain. A város életében a Zagyva közelsége nemcsak környezeti, hanem gazdasági tényező is. Szolnok ipari területei, lakónegyedei és közintézményei gyakran a folyó közvetlen közelében találhatók. A város egyik fontos pontja, ahol a folyó áthalad, az a környék, ahol ma több munkásszálló is működik. Ezek az épületek a helyi gazdaság szempontjából nélkülözhetetlenek, hiszen a városba érkező munkavállalók számára biztosítanak szálláslehetőséget, gyakran a nagyobb gyárak és építkezések közelében. A 21. században a Zagyva folyóval kapcsolatos egyik legnagyobb kihívás a természetes élőhelyek megőrzése és a fenntartható vízgazdálkodás biztosítása. Számos helyen újraélesztési projektek indultak, melyek célja a folyóparti növényzet helyreállítása, a holtágak revitalizálása és a biológiai sokféleség növelése. Szolnok környékén különösen fontos az ökológiai egyensúly megőrzése, hiszen a városi terjeszkedés folyamatosan nyomást gyakorol a folyó menti területekre. A modern vízügyi szakemberek ma már nem kizárólag a gátak és medermélyítések jelentőségét hangsúlyozzák, hanem a természetes vízmozgások részleges visszaállítását is célul tűzik ki. Ez segíthet abban, hogy a folyó és környezete újra egészségesebb ökológiai állapotba kerüljön.
A Zagyva folyó szabályozása mérföldkő volt a térség történetében, mivel biztonságosabbá tette a településeket, és hozzájárult Szolnok gazdasági fejlődéséhez. Ugyanakkor az emberi beavatkozás megváltoztatta a táj arculatát, és hosszú távú környezeti hatásokat idézett elő. Ma a feladat az, hogy a folyó szabályozottságát megőrizve, de a természetes folyamatokat újraértékelve teremtsünk egyensúlyt az emberi igények és a természeti értékek között. A Zagyva ma is meghatározó eleme Szolnok városképének. A part menti sétányok, parkok és lakóépületek között húzódik, közel olyan helyekhez is, ahol ma több szolnoki munkásszálló működik. Ezek az épületek a város mindennapjainak részei, és sokan innen indulnak nap mint nap dolgozni a közeli üzemekbe vagy építkezésekre, miközben a folyó látványa és közelsége csendesen kíséri őket. A Zagyva így nemcsak Szolnok múltjának része, hanem élő kapcsolat a város lakói, dolgozói és környezete között is, amely emlékeztet arra, hogy a természet alakítása mindig felelősséggel jár.